A szűkebb családhoz öten tartozunk: anyu, apu, meg mi, három testvér. Márta nővérem Pozsony mellett, Úszoron él a családjával, két lánya, Margaréta és Melinda. Tímea húgom Magyarországra ment férjhez, ők most Dabason élnek, az ő fia Ákos.
Eddig tehát a száraz tények felsorolása, amelyek semmit se mondanak egy emberről, mégis fontosak, miként a színpadon játszó szinész mögé is fontos odarakni a díszleteket, mert a játék csak akkor lesz hiteles. Így, ahhoz is, hogy engem jobban értsenek, ismerni kell a családomat is...
Anyai nagyapámék a szomszédos községből, Deméndről származtak, és tizenketten voltak testvérek. A sors, és a jó Eduard Benes úgy akarta, hogy közülük csak ketten maradjanak az akkori Csehszlovákiában. Éva néni, anyu unokatestvére gyakran emlegette gyerekkoromban, hogyan szöktek át télvíz idején az Ipolyon. Ők ugyanis már a háború előtt Budapesten laktak, de a háborút itt, nálunk vészelték át. A háború után aztán deportálták őket Csehországba, és onnan kellett hazaszökniök...
Szóval, ezt a kitérőt csak azért tettem, hogy érzékeltessem, rokonilag tulajdonképp jobban kötődünk Magyarországhoz, mint Szlovákiához. Gyerekkoromban gyakran nyaraltam Nagymaroson, ahol anyunak egy másik unokatestvére, Ili néni élt a családjával.
Szerettem ennek a sváb falunak a hangulatát, és máig nosztalgiázok az ottani emlékeken. A sors úgy akarta, hogy a betegségem végső stádiuma is ott kezdődjön el, aminek a vége a mostani állapotom.
