SAJÁTVILÁGOM

Mármint a számomra. Mert nekünk igenis kellenek a példaképek, talán még jobban, mint nektek. Kell, hogy lássuk, hogy nem vagyunk magunk azon az úton, amin elindultunk, mert ha észrevennénk, hogy magunkra maradtunk, esetleg még elbizonytalanodnánk és visszafordulnánk. Ha többen megyünk együtt, akkor egymás szeméből olvassuk ki a biztatást, ami erőt ad, hogy a nehézségek ellenére is tovább menjünk.
                                                      ...
Elsőnek talán Stephen Hawking nevét említhetném. Az angol asztrofizikusét, akinél majd ötven éve diagnosztizálták a betegséget, több évtizede, hogy tolókocsiban ül, és huszonegy éve egy beszéd szintetizátor segítségével kommunikál a világgal, amit a kisujjával irányít.
Talán egy hónapja is, hogy a televízió dokumentumfilmet sugárzott róla, amiben néhányszor ő is feltűnt. Döbbenetes volt látni, ahogy ott ült a tolókocsiban, kikötözve, amit egy ápolónő tolt, és a nyál kicsordult a szája szélén. És ez az ember napjaink egyik legbriliánsabb elméje!
                                                                           ...
Olvastam egy tanulmányban, ami róla szólt, a szerző azt a találó megállapítást tette, hogy "Stephen Hawking a gondolkodásba menekült" a betegsége elől. Talán az se lehet véletlen, hogy a világegyetem keletkezésével foglalkozik, amiből igyekszik kiiktatni Isten közreműködését.
Ha én volnék Sigmund Freud, akkor most azt írnám, hogy ez nyilván valami "bosszú" Isten irányában, amiért ezt tette vele. A gondolatmenet, még mindig Freudot követve, az lehet, hogy te ezt tetted velem, és én most ezért likvidállak téged.
Node, hagyjuk magára Freud mestert, és folytassuk a példaképek keresését.
                                                           ...
Emlékszem, a nyolcvanas évek közepén egy tizenéves srác volt a szenzáció Magyarországon, aki egy regénybe írta meg a balesetét, és az utána következő időszakot. A Hoppárézimi! volt a nyolcvanas évek végének sikerkönyve, mert olyan témáról szólt, amit az emberek nem ismertek, de épp ezért kíváncsiak voltak rá.
Tudtommal ez volt az első eset, hogy egy könyv "tudósított" abból a másik világból, ami nem az egészségeseké volt.
Akkor még a hátrányos helyzetűek is jobban izolálva éltek, mert nem fért bele a "szocialista embertípus" képébe az, hogy valami fogyatékossága legyen. Ezért hát, ha már akkor is létezik a szenzációhajhász kereskedelmi média, bizosan minden újság tévé vele lett volna tele.