SAJÁTVILÁGOM

Bár már jó három hónapja kimúlt, dehát muszáj itt felidéznem a nyár eseményeit, mert egyszercsak valaki követ dobott az állóvízbe, ami még a mai napig is hulllámokat vet.
                                                           ...
Az egész azzal kezdődött, hogy a templomunkban lévő freskók a XIV-ik századból származnak, szakértők szerint Niccolo di Tomasso, firenzei művész munkái. A mai Magyarországon egyedül csak Esztergomban látható az ő munkája, de a történelmi Magyarországon, ezen a két helyen kívül, még Nagyváradon látható tőle származó freskó. Egyszóval, ritka kincset őriz a templomunk, arról nem is beszélve, hogy az előbb említett  városok jelentős történelmi emlékekkel rendelkező helyek, míg Százd csupán egy pár száz lakosú falu. Ezért hát érthető, ha ragaszkodunk a freskókhoz.
                                                        ...
Hét évvel ezelőtt még az előző papunk úgy döntöt, hogy ideje a freskókat restaurálni, amelyek hét száz év óta csak pusztultak, és akkorra siralmas állapotba kerültek. A munkával egy idős mestert bízott meg, aki már akkor is közelebb állt a hetvenhez mint a hatvanhoz, és sokan kétkedve fogadtuk az érkezését. Aztán az évek során beigazolódott, hogy nekünk volt igazunk, mert hosszú hónapokig nyomát se láttuk az öreg mesternek, és ha meg is jelent, akkor is ott aludt el az autóban. Nekem, személyesen sokszor támadt az a kényszerképzetem, hogy a harangozó egy napon majd ott fogja őt holtan találni a templomban.
Időközben még annyival is súlyosbodott a helyzet, hogy új papot  kaptunk, aki lelkes nemzeti agitátor, aki a fejébe vette, hogy megnevel minket, és akik addig magyarok voltunk, majd szlovákok leszünk. Az átnevelést azzal kezdte, hogy rövid úton beszüntette a magyar nyelvű miséket.
                                        ...
Az eseményeket az a cikk gyorsította fel, ami nyár elején jelent meg az egyik itteni magyar hetilapban, a Vasárnapban. A cikk azért íródott, mert mi hívek aggódtunk a templom állapotáért, amiben továbbra is állt a munka. Pedig három éve még a híveknek is ki kellett költözniük a templomukból, hogy a restaurátor zavartalanul dolgozhasson. Azóta azonban még annyit se láttuk őt, mint azelőtt.
A cikk megjelenése után elszabadultak az indulatok, és meglepetésre a pap háborodott fel. Úgy látszik, az egyház a mi tájainkon még mindig a feudalizmusban él, és a híveket buta, bégető báránykáknak tekinti, akiket a kedve szerint terelgethet.
A slusszpoén ezek után az, hogy a restaurátor egész nyáron keresztül úgy dolgozott, mint egy sztahanovista, és több munkát végzett el, mint előtte évekig.