SAJÁTVILÁGOM

Nahát, ezt se gondoltam volna, hogy én egyszer még a politikusoktól kapjak karácsonyi ajándékot. Márpedig most ez történt. Igen, én is schengeni lázban égek, mert szlovákiai magyar létemre, nekem igenis számít, hogy a határok mostantól olyanok, mintha nem léteznének. Nyáron szinte hetenként járunk át misére Hontra vagy Csitárra, és eddig mindig meg kellett állnunk a határon, hogy egy határőr átnézze az igazolásainkat. Mostantól azonban ez nincs! Sőt, az sincs, hogy ha valaki az egyik faluban, az Ipoly innenső partján úgy gondolta, hogy meglátogatja a barátját a szomszéd faluban, ami történetesen az Ipoly túlsó felén fekszik, kilométereket kerüljön, hogy a legközelebbi határátkelőnél szabályosan "határátkeljen". Mostantól nyugodtan használhatja a zöld határt, mert mostantól már az a logika lép érvénybe, hogy két pont közt legrövidebb út az egyenes. ... Gondolom, kitaláltátok, hogy eufóriaközeli állapotban vagyok, azonban mindjárt azt is tudatosítanunk kell magunkban, hogy a lehetőségek csak annyit érnek, amennyire élni tudunk velük! Mert mit érnek a nyitott határok, ha nem indulnak meg rajta az emberek? Ezért aztán, hogy teljesen eltűnjönek a határok, egy második "határbontásra" is szükség van, amit azonban már nem szabad a politikusokra hagyni. Igen, magunkban lebontani azokat a határokat, amelyeket évtizedekig építgettek bennünk. Hogy szlovák sandán tekintsen a magyarra, magyar a szlovákra, és ne az ellenséget lássuk egymásban, hanem a partnert, aki nélkül nem élhettük volna túl ezt az ezer évet. Mert mi, itt a Kárpát-medencében együttműködésre vagyunk ítélve, másként nem tudtuk volna túlélni ezt a vérzivataros történelmet, amit tatár dúlás, török hódoltság jellemzett, és tele van bukott szabadságharcokkal. Nincs a világnak talán még egy ilyen területe, ahol ennyi kis nép volna összezsúfolva ilyen kis térségen. Ezer évig ez az együttélés jól is működött, csakhogy úgy százötven-kétszáz éve történt valami, ami teljesen rossz irányba vitte a dolgokat. A nagyhatalmak szemet vetettek erre a térségre, és a divina et impera elvét követve egymás ellen játszották ki a kis népeket. Ennek a politikának aztán háborúk sorozata, és máig fennálló etnikai feszültségek lettek a következményei. Most azonban már csak rajtunk áll, hogy visszatérjünk ahhoz a partnerséghez, ami ezer évig jól bevált túlélési stratégiánk volt. Ehhez kívánok tehát sok erőt, boldog Karácsonyt, és mindenkinek külön-külön egy nagyon sikeres új esztendőt!