SAJÁTVILÁGOM

Alig egy éve indítottam el itt Szlovákiában egy blogot, az egyik szlovák szolgáltató oldalán, szlovák nyelven, aminek szabad magyar fordításban azt a címet adtam, hogy "Mindent Kovácsiból". Kovácsi egy falu az Alacsony-Tátrában, Zólyom mellett, ahol rehabilitációs centrum van, külön a gyerekeknek és a felnőtteknek. Én már tizenhét éve járok oda vissza, és szerintem szuper hely, lelkiismeretes ápoló-személyzettel, és érdekes emberi sorsokkal. De igazán! Aki eltölt ott pár hetet, annak megváltozik az értékrendje.
Ja, hogy mindezt miért írom?
Csak azért, mert ezt a blogot annak a szlovák nyelvű blognak a folytatásának szánom, csak itt éppen szabatosabban tudok fogalmazni, hiszen a magyar mégiscsak az anyanyelvem.
Szóval, ez a blog rólam fog szólni, akit ti egésszségesek sokféle kategóriába próbáltok besorolni /fogyatékos, hátrányos helyzetű, sérült stb/ én mégse érzem, hogy bármelyik meghatározás illene rám. Egyenként, persze mindegyik rámillik, csakhogy ezek mind részigazságok, és akkor se lesz belőlük teljes igazság, ha összeadjuk őket.
                                                             ...
Nah, most itt vagyok, és most jól belezavarodtam a mondandómba, és ha sürgősen nem jön valami sugallat, így is maradok.
Sokan az egészségesek közül, mikor az utcán feltűnik egy tolókocsi, úgy megbámulják, mintha ufo szállt volna le az utca közepére. Tekintetükből még a rosszalás is kiolvasható, hogy mit akarunk mi az ő egészséges világukban, miért jöttünk ki a saját gettónkból.
Pedig mi direkt azért vagyunk köztük, hogy emlékeztessük őket, mint a temetőkben a felirat: MEMENTO MORI! Igen, bármily kényelmetlen is, mindenkinek tudatosítania kell, csak egy pillanat választja el őket a tolókocsitól! Ha szerencséjük van, és eléggé elővigyázatosak is, akkor sose következik be ez a pillanat, de az is lehet, hogy a következő pillanat már ez a pillanat lesz.
                                                 ...
Még a nyáron terjedt a neten az a videó, ami a Mecsekben készült, egy úton, amit egy ámokfutó motoros készített a száguldásáról, aminek a végén egy vétlen motoros meghalt.
Nos, pár hete egy tévéstáb kereste fel az ámokfutó motorost, hogy szembesítse azzal, amit tett. Mondanom se kell, hogy egy intézetben találtak rá, ahol próbálták az egészségét visszaadni, amennyi még visszaadható belőle.
A látvány magáért beszélt, sebhelyek az egész testén, élettelenül lógó kar, zavaros tekintet. Pedig pár hónapja még gyorsulási versenyeket nyert, és az élet császárának érezhette magát, de aztán elég volt egy rossz döntés.
MEMENTO INVALIDI!