Érdemes a videomegosztó szájtokat látogatni, mert aki nemcsak a zenei videókra, vagy a viccesnek mondott home videókra kíváncsiak, amelyek a legtöbbször arról szólnak, hogy ki hogyan töri magát össze, vagy épp hogyan csinál magából hülyét, az időnként rátalálhat olyan rövidfilmekre, amelyek elgondolkodtatják. Persze, jól tudom, hogy senki, vagy a nagy többség, nem azért látogatja ezeket az oldalakat, mert gondolkozni, hanem mert szórakozni akar. No de, kérdem én, a kettő kizárja egymást? Egyáltalában, miért félünk gondolkodni? Mert az fárasztó? Én meg azt mondom, hogy fárasztó, de kifizetődő. ... A gondolkozást azért emeltem ki, mert ez is azok között az emberi jogok között van, amit harminc rövidfilmben tartott fontosnak propagálni az ENSZ. A gondolkozás szabadsága. Bizony, fontos dolog ez, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt évszázad két totalitárius ideológiája nem sokban volt közös, de abban igen, hogy mindkettő igyekezett megfosztani az önálló gondolkozás jogától. Mindkettőnek az élén egy olyan vezető állt, aki tévedhetetlennek hitte, és kiáltotta ki magát. Ha pedig ő tévedhetetlen, akkor neked nem lehet igazad, ha mást gondolsz, mint amit ő. Világos, nem? Ha pedig még tovább gombolyítjuk ezt a fonalat, érdekes analógiákra bukkanhatunk a napjainkban. Én azonban ezt nem teszem, inkább rád bízom, kedves olvasó... ... Bizony, a nagy francia forradalom még három szóval elintézhette az emberi jogok kérdését, ma pedig már harminc rövidfilmben kell a különböző emberi jogokat propagálni, amelyek határok nélkül az emberiség minden tagját megilletik. Engem, téged őt. Most szívesen írnám, hogy lám, kétszáz egynéhány év alatt ennyit fejlődött a világ, de félek, nem lenne igazam. A világ nem fejlődött, hanem bonyolultabbá vált, és hát az emberiség kétszáz év alatt számos tapasztalattal lett gazdagabb. Az előbb már említettem az egyiket, hogy az embereket milyen könnyű manipulálni. Ez ellen pedig nem véd semmi, csak a gondolatok szabad cseréje. A másik fontos változás pedig, ami kétszáz év alatt történt, hogy a világ annyira összezsugorodott, hogy a legtávolabbi pontjára is el lehet jutni egy nap alatt. Ami pedig ezzel együtt jár, az a népvándorlás. Ma már nem elképzelhetetlen, hogy egymás mellett éljen a keresztény, a muszlim és a zsidó, sőt, később még a hindu is odaköltözik. A harminc filmből nekem a legmegrázóbb az volt, amikor a tévében a kommentátor hangja sorolta a szegénységi statisztikákat, egy kéz pedig folyton kikapcsolta a tévét, de az mindig visszakapcsolódott. A poén az volt, hogy egy hang megszólalt, és azt mondta, hogy a tények elől elzárkózhatsz, de azok téged is érinteni fognak. Ezt pedig, azt hiszem, felesleges kommentálnom. Egyszóval, mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg ezeket a rövidfilmeket.